Napjainkban a több száz éve tartó gondos és tudatos tenyésztésnek köszönhetően a hobbi állatként tartott patkányok nagyon sok mindenben különböznek vadon élő rokonaiktól. A háziasítás kezdetei az 1800-as évekre tehetőek. Ekkoriban a brit szigetek gyorsan növekvő városainak utcáit többször ellepték a patkányok, néha hatalmas pestis járványokat is okozva, hogy ettől az átoktól megszabaduljanak, a lakosok patkányfogó embereket alkalmaztak, akik jövedelmüket élő patkányok árusításával egészítették ki.

A patkányfogók nagy ritkán különleges színű példányokat is találtak, amelyeket szintén eladtak, de ezeket már inkább kiállítási célokra. Jack Black, Viktória Királynő hivatalos patkányfogója még ennél is tovább ment. Tenyészetében fekete, fehér, fekete-fehér, sőt még ezeknél is különlegesebb színváltozatok jelentek meg, így például az Őzbarna és a Teknőc fehér, melyeket aztán nemcsak a Szigetországban, de Francia országban is értékesített. A csuklyás patkány a vándor patkány laboratóriumi célokra kitenyésztett változata.

A hobbiállatként tartott patkányok őse a vándor patkány (Rattus norvegicus). Ez a faj az 1700-as évek Európájában kezdte meg terjedését lassan kiszorítva onnan rokonát, a házi patkányt (Rattus rattus). Ez utóbbi faj az 1800-as évekre igen ritkává vált.

Az 1920-as években már létezett Őzszínű, valamint fekete szemű fehér példány is. A patkányok sikerét növelte alkalmazkodóképességük is. Számtalan élőhely típust és táplálékforrást képesek hasznosítani, és megfelelő körülmények között rendkívül gyorsan szaporodnak.

Metszőfogaik rendkívül erősek akár a betonon is képesek átrágni magukat. Hallásuk éles, látásuk inkább a rossz fényviszonyokhoz alkalmazkodott. Szokásaik is éjszakai életmódjukhoz idomultak, kedvelik a sötét helyeket, ahol könnyen elrejtőzhetnek. A sötétben hosszú bajuszszálaik segítségével érzékelik közvetlen környezetüket.

Viselkedés

Fontos, hogy a lehető legfiatalabb korban szerezzük be kedvencünket. Kíváncsi természetünkből adódóan, hamar kézhez szoktathatóak, de nem árt az óvatosság, a már említett igen éles fogak miatt. Mivel a természetben is kevésbé viszontagságos környezetben élnek, a patkányoknál nem fejlődött ki a más állatoknál (például: hörcsögöknél) olyan jellegzetes, táplálékgyűjtési szokás, hatalmas mennyiségű táplálékot képesek elpusztítani az "amíg látom eszek" alapigazság nevében. Sokféle táplálékot elfogyasztanak, de első sorban növényevők. Mellső lábaikat a táplálék megragadására is használják, de ügyesen másznak is vele. Ebben nagy segítségükre van hosszú, majdnem teljesen csupasz farkuk, mellyel artistákat megszégyenítő módon egyensúlyoznak. Társas lények, ezért csak akkor tartsunk magányos példányt, ha rendszeresen tudunk vele foglalkozni, ha erre nincs mód, válasszunk két fiatal egyedet, melyek akár egyneműek is lehetnek.

Testüknek tömege eléri, nőstényeknél a 250-300g-ot, hímeknél a 300-500g-ot, testhosszúságuk pedig a 20-24 cm-t, melyhez 18-20cm hosszú csupasz farok tartozik. Élettartamuk 3-4 év, de ezt életkörülményeik nagyban befolyásolhatják.

A csuklyás patkányok ma már könnyen beszerezhetőek szinte minden kisállat kereskedésben, tenyésztőtől, hobbytartóktól vagy akár megmenthetőek fillérekért a hüllős boltokból.

Az állat helyének kialakítása

A könnyű tisztíthatóság igen fontos szempont a patkány lakhelyének megválasztásánál. A kisállat kereskedésekben számos különböző típusú ketrec kapható számukra, de megteszi egy nagyobb méretű átalakított akvárium is. Ha az akváriumát választjuk kedvencünk lakhelyének, akkor gondoskodjunk minél több mászásra alkalmas berendezésről. Ha a ketrecet választjuk, legyen két esetleg háromszintes, hogy több lehetősége legyen a mászkálásra, mászásra.

Bármelyik lakhelyet is választjuk számukra nagyon fontos, hogy biztonságosan zárható legyen, mivel igen leleményes állatkákkal állunk szemben, aki nem kis szabaduló művészi tehetséggel van megáldva. A rögzítő kapcsok és az ajtó zárak ellenőrzése nagyon fontos, így elkerülhető az órákon át tartó, embert próbáló patkányvadászat.

Bár a patkányok kíváncsi természetűek és játékosak ne tegyünk ketrecükbe rácsos mókuskereket, mert farkuk könnyen beleakadhat. Számos más megoldás is létezik, amivel elszórakoztathatják magukat. Megfelelő átmérőjű kartonpapír gurigák például jól beválnak.

Az alomtálca éppen megfelelő, hogy az állatok itt készítsék el fészküket, melyhez biztosítsunk számukra megfelelő fészekanyagot. Lehetőleg ne tegyünk a ketrecbe fából készült kuckót, mert ha ez vizelettel átitatódik, többé nem szabadulunk meg az átható szagtól, bármilyen gyakran tisztítjuk is a ketrecet.

Az alom minősége nagyon fontos, mert a patkányok érzékenyek légúti fertőzésekre és szemgyulladásra. Legpraktikusabb a kisállat kereskedésekben is kapható forgács. Használhatunk még szénát is, ráadásul ez több funkciós mivel felhasználják fészekanyagként, valamint táplálékként is.

A patkányokat is etethetjük a számukra összeállított, főként magvakból álló tápokkal. Ne adjunk azonban sok napraforgót vagy mogyorót, mert ezek olajtartalma nagyon magas, elhízáshoz, vagy bőrbetegséghez vezethet. A metsző fogak karbantartását segíthetjük például kifőtt csirkecsonttal melynek magas kálcium tartalma a szervezet kálcium ellátását is segíti. Az étrend alapját képző magkeverékhez egy sor jótékony hatású kiegészítőt adhatunk. A friss réti széna, korlátozott mennyiségben adott friss zöldségfélék, például sárgarépa vagy zeller darabok illetve a káposztatorzsa remek rágcsálni valónak számítanak amellett, hogy kedvenceink vitamin és ásványi anyag szükségletét is kiegészítik. Kínálhatunk még kemény tojást a táplálék fehérje tartalmának növelésére, erre főként a nőstényeknek van szüksége a szaporodási időszakban. Bármilyen fölös mennyiségben adott élelem, emésztési rendellenességet okozhat.

Vízigény: állataink számára az ivóvizet önitatóból biztosíthatjuk. Az önitatót kedvenceink számára kényelmes magasságba biztosan rögzítsük. A patkányok nem isznak sokat, de vízigényük, környezetüktől és étrendjüktől függően változik.

Általában nem kell harapástól tartanunk, ha kézbe vesszük patkányunkat. Nem árt azonban észben tartani, hogy a patkányok viszonylag rosszul látnak, metszőfogaik viszont annál élesebbek. Felemeléskor ne próbáljuk az állat testét megragadni, az agresszív választ válthat ki. Ehelyett először hagyjuk, hogy megszaglássza ujjainkat aztán óvatosan vegyük a tenyerünkre. Rövid időn belül hozzászokik a szagunkhoz, és megtanulja azt is, hogy nincs félnivalója.

Ivari különbségek - tenyésztés

A patkányok ivarának megállapítása viszonylag könnyű. A végbélnyílás, és az ivarnyílás közötti távolság a hímeknél nagyobb, mint a nőstényeknél. A herezacskók csak az ivarérett hímeknél válnak láthatóvá.

Tenyésztésüket, rendkívüli szaporaságuk miatt, csak kellő körültekintéssel kezdjük el. Nagyon korán, 8 hetes korukba ivaréretté válnak. A patkányok peteérési ciklusa nagyon rövid mindössze 5 nap. A kicsinyek születése előtt körülbelül egy héttel érdemes a hímet eltávolítani a nőstény ketrecéből, máskülönben az ellés után a nőstény azonnal újra vemhesülhet. A vemhességi idő 21-23 nap, egy kifejlett nőstény 1-23 utódot is világra hozhat az átlagos alom méret 9-11 kölyök. Az újszülött patkányok teljesen tehetetlenek - csupaszok, süketek, szemrésük zárt - de rohamosan fejlődnek. A fészket soha ne háborgassuk az utódok világra jötte után. Az anyának a szoptatás ideje alatt több táplálékra és vízre van szüksége. A fiatal patkányok szőrzete 10 napos korban kezd kiütközni, szemeik pedig a rákövetkező héten nyílnak ki. Ezután már kimerészkednek a fészekből, 21-23 napos korukban pedig már leválaszthatóak anyjuktól.

FORRÁS: Móricz Tünde