Ha a lakásban tartható kisemlősökről esik szó valahol, előbb-utóbb, mint a vágyálmok teteje szóba kerül az óvilági csíkosmókus vagy másik nevén burunduk. Többnyire olyanok beszélnek róla, akik soha nem tartották, esetleg csak olvastak róla, képen látták és a valóban tetszetős külseje felkeltette érdeklődésüket.

Annak ellenére, hogy eredeti élőhelye óriási kiterjedésű: Észak-Amerika, Finnország, a volt Szovjetunió területe, Mongólia, Kína, Korea, sőt Japán is, hazánkba nagyon kevés kerül be, ezek is többnyire hím példányok.

Míg az amerikai csíkosmókusoknak három, a főleg Szibériában élőnek öt csíkja van, fajuk száma 22. Az amerikaitól való megkülönböztetéshez használják az óvilági csíkosmókus, szibériai csíkosmókus elnevezést is.

A csíkosmókus nem tartozik a könnyen beszerezhető díszállatok közé, mert viszonylag magas ára miatt a kereskedők nem szívesen szerepeltetik kínálatukban. Ezenkívül viszonylag nagyobb helyigénye miatt sem tekinthető a mai lakótelepi kislakások ideális lakótársának. Ezeket az apró állatkákat "illatcsapdával" fogják, amely főleg a hímeket csalogatja a csapda közelébe. Ilyenformán aki rászánja a hazai viszonylatban nem kis összeget egy-egy csíkosmókus megvásárlására, általában csak hím példányokhoz tud jutni. A sikeres hazai tenyésztésről alig van itthoni adatunk, habár nem lehetetlen, mint ezt dr. Kovács Katalin is bizonyította.

Az állat helyének kialakítása

Tekintettel arra, hogy a csíkosmókus nappali állat, nagyon kedvező számára, ha olyan módon helyezzük el a ketrecét, hogy legalább néhány órás napsütést kapjon. Természetesen ilyenkor arról is gondoskodni kell, hogy az állatka árnyékba is tudjon húzódni, különösen a meleg nyári hónapokban.

A csíkosmókus erdőlakó, nappal jár táplálék után, vackát földbe vájt lyukakban vagy fa odvában készíti el. Mozgásigényes állatka, a magyarországi mókusokhoz hasonlóan szaladgál fel-le a fatörzseken, ugrándozik az ágak között, noha eleségét szívesen keresgéli a fák alatti avarban.

A hím és a nőstény külön odúban fészkel! Fogságban sem tanácsos őket együtt tartani, mert a nőstény csak a párzási időszakban fogadja el a hímet, egyébként üldözi, sőt esetleg meg is öli! Ez különösen a kis helyen való tartás esetén feltétlenül megszívlelendő tanács. Ennek megfelelően az elhelyezés tekintetében is eltér a csíkosmókus a közkedvelt többi kisemlőstől, mert legalább 50x100 cm alapterületű, 
1-1,5 m magas ketrecet kell számára készítenünk, megfelelő faág és odú behelyezésével, ahol valamelyest kitornázhatja magát. Kiereszteni a szobában nem tanácsos, mert mint minden rágcsáló esetében, ennél is ki vagyunk téve annak, hogy a bútorokat is meg-megkóstolja, de kellő betanítás nélkül a ketrecébe sem biztos, hogy akkor megy vissza, amikor mi szeretnénk. A megfogásával járó hajtóvadászat pedig többet árt, mint használ! Mondanom sem kell, hogy a ketrec anyagát is úgy kell megválasztani, hogy rágásálló legyen.

Az állatka táplálására a különböző magvak szolgálnak: napraforgó, kukorica, árpa, búza, de ha valahol szedni tudunk, szívesen elfogyasztja a tölgymakkot, diót, mogyorót is. Szüksége van ezek mellett zöldeleségekre is, nagyon megfelel a sárgarépa, alma, karalábé, salátalevél, a lósóska félérett bugája stb. A zöldeleségek etetésénél különösen ügyeljünk arra, hogy ne legyen permetezett, mert egy csíkosmókus pusztulása érzékeny veszteséget jelent. Ha módunkban áll, adhatunk neki élő eleséget is: lisztkukacot, szöcskét, sáskát, amelyet különös élvezettel ropogtat.

Ha folyamatosan adunk zöldeleséget, vizet nem okvetlenül kell adnunk, mert vízszükségletét a zöldeleségekből is fedezni képes.

Annak ellenére, hogy a háznál született és egészen fiatalon kézhez szokott példányok nagyon megszelídülnek, ez az állatka soha nem lesz olyan jámbor, mint például az aranyhörcsög, amelyet akár a kertben is lehet futtatni.

A csíkosmókus megfelelő tisztántartás mellett szinte teljesen szagtalan. Ennek érdekében már a ketrecének megépítésekor gondolni kell a takarítási lehetőségre: célszerű a ketrec alját fémlemezből, kihúzhatóra készíteni. Az ilyen módon kialakított tálca aljára javaslok zeolitréteget teríteni, majd ezt vékony avarréteggel borítani. Ezt az almot egy állatka tartása esetében elegendő hetente egy-két alkalommal kicserélni. Az etető- és itatóedényeket nem feltétlenül kell a ketrec aljára helyezni, azt feljebb is megtalálja.

A csíkosmókus természetes körülmények között téli álmot alszik. A tavaszi ébredés után április-májusban van a nász időszaka, amikor a nőstény hívogatni kezdi a hímet, majd megfelelő előjáték után többször párzanak. A párzást követően a párok többé nem törődnek egymással, ezért célszerű a hímet eltávolítani a nőstény "keze ügyéből". Megfigyelések szerint a vemhességi idő 30-35 nap, amely elteltével az anya többnyire 
3-5 csupasz és vak kölyköt hoz világra. A fiatalok gyorsan fejlődnek, kéthetes korukra már szőrösek, háromhetes korukban már nyitva van a szemük, egy hónapos korukban kezdenek önállóan táplálkozni, két hónapos korukra teljesen önállóak. Ivarérettségüket viszonylag későn, csaknem egyéves korukban érik el.

Forrás: Naphegyi Károly Madarak és madarászok című könyve