Perzsa macskák

Körülbelül 500 esztendeje ismerik a hosszú szőrű macskákat, eredetük azonban homályba vész. Eredetileg két típusuk létezett: a Perzsiában (ma: Irán) kialakult perzsa macska és a Törökországból származó angóra. Az is valószínű, hogy mindkét típus őshazája Oroszország volt, és kereskedők vitték magukkal őket a macskatenyésztés fellegvárába, Angliába. Mindenesetre sokáig hol perzsa, hol angóramacskának nevezték ezeket a bozontos szépségeket. 

Napjainkban, Európában általában perzsa, Amerikában hosszú szőrű macskának hívják őket. Nem minden hosszú szőrű macska perzsa! Sajátos fej- és testfelépítés jellemzi a perzsákat: masszív, gömbölyű fej; nagy és kerek szem; kis, lekerekített fül; rövid, széles, tompa orr; vastag szőrzet, hosszú, finomtapintású szálakkal; rövid, zömök test; kurta lábak; tömött, dús farok. Pazar megjelenésű cicák, jelenleg mintegy 30 színváltozatuk létezik.

Vörös cirmos perzsa. Hozzávetőleg a XVII. század közepén alakulhatott ki. Zömök, masszív testű állat. Feje széles és gömbölyű, szeme rézszínű. 

Szőrzete mély melegvörös (legalábbis a standard - vagyis a "fajtaszabvány" - előírása szerint, amely az "ideális" macskát írja le a tenyésztők számára, de egyelőre még kevés az ilyen "ideális színű" példány), élénken, határozottan elütő rajzolatokkal. Fölöttébb játékos, kedves cica.

Fehér perzsa. Az egyik legrégebbi hosszú szőrű fajta; hozzávetőleg 300 éve létezik, ám csupán az 1800-as évek végén vált igazán népszerűvé. Három változata van: a narancssárga, a kék és a fele-más szemű. (Ez utóbbi a kék szeme oldalán levő fülére rendszerint nem hall.) 

Teste zömök, feje széles és gömbölyű. Szőrzete puha, selymes, tömött. Színe tiszta fehér, mindenféle folt vagy árnyalat nélkül. Tanulékony, pajkos, szép állat.

Fekete perzsa. Régi, természetes, azaz nem tenyésztett fajta. Eléggé ritka, mert nem könnyű tenyésztői feladat a "tökéletes" - azaz rozsdás árnyalat és fehér szőrszálak nélküli - fekete színt kialakítani. Eredete homályos, bár Európában már a XVI. század végén előfordultak teljesen fekete, hosszú szőrű példányok. Kiállításon először Angliában, 1871-ben mutatták be önálló fajtaként. 

Kezdetben egyébként inkább az angóramacskához hasonlított; hosszú arcorri része és nagy füle volt. A tervszerű, gondos tenyésztés eredményeként ezek a jegyek ma már szinte teljesen eltűntek, s az eszményi kiállítási példányokat a tömzsi arcorri rész, a kicsiny fül és a mélyfekete szín jellemzi. Teste zömök, masszív, de ennek ellenére egyáltalán nem tűnik nehézkesnek. Feje széles és gömbölyű, szeme réz-, illetve sötét narancsszínű. Elfogulatlan tulajdonosai szerint értelmes, kedves, de kissé szeszélyes, kényeskedő cica.